Egy utolsó nagy nekifutás és teljesítettük a vidámpark maraton küldetést. Az Universal Stúdió két parkja ugyanolyan, mint Mikiéké, kékben. Hullámvasút szellemvasúttal kombinálva, 4D rajzfilmek (3D, mozgó, fújtató, spriccelő székkel). A tömeg itt is tömeg, a sorállás itt is sorállás, de ma volt egy mindent elsöprő is. Egy óra ácsorgás és toporgás után, mikor már karnyújtásnyira volt a bejárat, közölte egy bájos női hang, hogy technikai gondok merültek fel, és javasolja, menjünk át más attrakcióhoz. Nem is volt messze a következő attrakciónk, ugyanis nem tudtuk kivenni a táskánkat a csomagmegőrző boxból, amit kötelező volt használni. Mert, hogy ezek nem ám egyszerű, kulcsos szekrények. Érintőképernyős, újlenyomat olvasós, (ezeknek ez a mániájuk) computer vezérléses megőrzők, és a mi hét nyelven beszélő számítógépünk lefagyott.Ha össze kéne foglalnom, hogy megérte-e az árát az elmúlt négy nap, akkor azt mondanám, hogy nagyon drága, nagyon fárasztó, de egyszer mindent ki kell próbálni. Engem nem is annyira a látvány, a varázslat nyűgözött le, mint inkább az a logisztikai csúcsszervezés, amivel kezelni tudják ezt az irdatlan emberáradatot. Egyik itt élő barátom mondta, hogy Disneyland egy turistagyár. Igaza volt, de hozzátenném, hogy egy jól működő, és gondolom remekül jövedelmező gyár. Az idő 50 százalékában jól éreztem magam, de az biztos, hogy a következő 20 évben nem megyek ilyen helyre. Ez azt jeleni, hogy akkor már valószínűleg soha, és akkor el is árultam, hogy nem tartozom már a vidámparkozós korosztályhoz. (De azért felültem a csavart lupingosra, meg a tíz emeletet zuhanósra. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése