Üdvözöllek kedves látogató!
Ma már boldog, boldogtalan blogot ír...
Gondoltam lehetnék én is boldog...
Tehát ez most itt egy boldogblog. :)
Ez volt az utolsó szójáték, megígérem. Nem azért vágtam bele az írásba, hogy ilyenekkel riasszam el azt a pár olvasót, aki idetévedt. Nem is egyfajta exhibicionizmus vezérelt, hogy rögzítsem nyaralásunk tapasztalatait, ezért személyes részekkel nem is fárasztanám a nagyérdeműt. Az igazi ok a hála. A köszönet annak a sok bloggernek és fórumozónak, akik megosztják utazásuk élményeit másokkal az interneten. Ezekből rengeteget profitálhat egy utazó. Magam is sok információt gyűjtök be indulás előtt a netről, olyan dolgokról, személyes tapasztalatokról, friss információkról, amiket az útikönyvek nem említenek, természetüknél fogva nem is említhetnek. A minimum tehát, hogy én is hozzájárulok ennek az óriási közösségnek az információ tengeréhez néhány szem tapasztalat morzsával. (Oké, a hasonlatokkal is visszafogom magam.)
Hogy is kezdődött?
Talán azzal kezdeném, hogy bejártam már a fél világot, de Amerikába elvből nem mentem eddig. Az egyoldalú vízumpolitikájuk teljesen kiakasztott. Én megértem az érveiket, de hát nekem is vannak olyanok, és én inkább oda viszem a pénzemet, ahol tárt karokkal várnak. Ezért elhatároztam, ha majd én is úgy utazhatok az USA-ba, mint egy amerikai hozzánk, akkor talán, ha majd nincs jobb ötletem, átruccanok egy kicsit körülnézni. Nos ennek jött el az ideje. Már tavaly, amikor eltörölték a vízumkényszert, kitaláltuk a családdal, hogy a következő nyaralásunkat Floridában töltjük. Hogy miért éppen erre az államra esett a választásunk, azt gondolom nem kell különösebben magyaráznom, de személyes okok is vezéreltek, amit viszont megígértem, hogy nem fogok irkálgatni. Legyen elég annyi, hogy vittünk magunkkal egy majdnem kiskorút is, akit csak azzal lehetett elcsábítani, hogy beígértem egy kis kitérőt Disney World-be.
Florida jó választásnak tűnik az Egyesült Államokkal való ismerkedéshez. Kifejezetten a turistáknak lett kitalálva, viszonylag közel van, és mindig süt a nap. Na hát ez az, amitől a legjobban félek. Aki csak teheti, elmenekül nyáron ebből az államból a nagy meleg miatt, mi meg éppen most megyünk, ráadásul a hurrikánszezon kezdetén. Oda se neki, legalább lesz miről írni a blogban. Aztán már csak hab a tortán, hogy olaj van a tengeren. (Ez csak képzavar, nem hasonlat.)
Készülődés
Ide túl sok mindent nem szándékozom leírni. Azért ez nem egy borneói dzsungeltúra. Egy szokásomat osztanám meg csupán. Van nekem egy listám azokról a tárgyakról, amit egyszer már itthon hagytam, vagy majdnem elfelejtettem betenni. Ezt a listát aztán nem dobom ki, hanem évről évre frissítem. Az utazás előtti pakolás így csupán percekig tart és nem aggódom, hogy vajon mit felejtettem ki. Persze aztán így is lesz, ami otthon marad, de akkor arról csakis a feleség tehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése