2010. július 24., szombat

Végszó

Az amerikai ember (ha lehet egyáltalán általánosítani) kellemes csalódás okozott nekem. Nagyon közvetlenek, vidámak és nem annyira nagyképűek, mint azt mi Európában gondoljuk. Meglepő volt látni, milyen fegyelmezetten hajtották végre az utasításokat a vidámparkokban, nem tolakodóak, még a gyerekek sem, ami nem mondható el, mondjuk egy osztrák kisrácról a sífelvonónál.
Az angoltudásukkal volt egy kis bajom. Annyira tudnak, hogy a szavak felét már nem is mondják, a magánhangzóik gyakran olyan egyformák, mintha szájzáruk lenne. Na és amit az iskolában tanultál nyelvtanról, meg szavak helyes sorrendjéről, azt itt nyugodtan elfelejtheted. Egy Rigó utcai vizsgáztató itt biztos idegrángást kapna. Összességében azért meg lehet érteni a lényeget, és az én alap mondataimat is megértették, szóval ez ne tartson vissza senkit. Irány Amerika! Irány Florida!

1 megjegyzés:

  1. Most már eltelt némi idő, így talán jobban leülepedett: visszamennél? :)

    Én idén jutottam el a környékre, autó híján kevesebb helyre jutottam el, de ami összejött, az nekem bejött :) Én se vagyok már túl fiatal, de akármikor indulnék vissza...

    Persze megértem, ez így egyben nagyon sűrű, és nagyon erőltetett menet lehetett, az enyém ennél lazásabb volt. Jó volt olvasni a részben hasonló élményeket!

    VálaszTörlés