3. nap, csütörtök

Van itt egy jó dolog, ami otthon valamiért nem honosodott meg. Az éttermek és bárok nagy része reggel is kinyit, és reggelit szolgálnak fel a betérőknek. Ahogy ezt felfedeztük, azonnal ki is használtuk a lehetőséget és egy tengerparti bárban rendeltük meg az omlettet, amit errefelé sültkrumplival tálalnak. Most így, hogy a harmadik vendéglátó egységet jártuk már meg, levontam egy tapasztalatot, hogy itt a pincérek többször is odajönnek az emberhez evés közben, hogy minden rendben van-e, nincs-e szükségünk valamire. Ez nagyon kedves szokás, csak akkor idegesítő, amikor egy hangot nem értek a dél-floridai akcentusukból.
Tudom, hogy kicsit sokat írok a kajálásról, de ez csak azért van, hogy bemutassam az itteni lehetőségeket. Az árakat sem azért fogom mindig odaírni egy-egy áru, vagy szolgáltatás mellé, hogy az adórevizor dolgát megkönnyítsem, hanem arra gondoltam, lesz akit érdekel majd, mennyibe kerül itt az élet. Nem vészes. Nyugat-Európához képest olcsóbb, de otthon a CBA-ban kevesebből kijönni. Eltettem a ma reggeli vásárlásunk blokkját, íme néhány adat egy Tesco szerű hipermarket árairól:

• kétliteres kóla: 1.89,-
• félkilós majonézes krumplisaláta (nagyon finom): 5.99,-
• 6 db 3 dl Budweiser sör (még finomabb): 6.99,-
• egy rekesz ásványvíz (csak mentest lehetett kapni): 3.99,-
• egy pár paprikás kolbász (gyulai méretű): 5:99,-
• egy bagett szerű kenyér: 1.79,-
• 1db mangó: 1.29,-
• 2db olvasószemüveg: 14.99,-

Na, ennek a szemüveg vásárlásnak története van. Ott kezdődött, hogy még a repülőn sikerült amortizálnom a szemüvegemet. Kapóra jött az itteni egyet fizet, kettőt kap akció. Választottam hát két, kis hercig okulárét. A pénztártól való távozás után vettem észre, hogy bizony felszámolták mind a kettőt. Ezt az újabb lenyúlási kísérletet sem hagytam annyiban, és megreklamáltam a dolgot. Sűrű elnézések közepette visszaadták a 15 dolláromat.

Az óceán 28 fokos, pfuj. De legalább nincs benne olaj. A pólóipar azonnal reagált az eseményekre. Megjelentek a kirakatokban a BP-t pocskondiázó, vicces feliratú trikók
Délután jól befelhősödött, így strandolás helyett meglátogattuk a Hamingway házat. Este ismét a helyi Váci utca, a Duval Street volt a program. Gasztronómiai élményeimmel most már nem fárasztanám a nagyérdeműt, egyetlen érdekesség csupán, hogy itt még egy viszonylag elegáns helyen is, pohár nélkül szolgálják fel a sört. (A csapolt sör nem jellemző.) Ja, és még egy ár, lehűtendő a kedélyeket: 3 nagy adag fagyiért elő kellett vennem a kártyát, mert a nálam lévő 20$ kevés volt a számla kiegyenlítéséhez. Durva. Innentől fogyózunk.